Vásárlás Nepálban III.


karcsika (366) beszámolója
18703 megtekintés
szerkesztés alatt

Értékelés: 0*

Földrajzi elhelyezkedés, szállás:

Téma: Nepál, Vásárlás, Kathmandu

Utazás időpontja: 2011.02.27 - 2011.02.28


Tibeti ékszerek

----------------

Min den régiségbolt, minden szuvenyír asztal árul valamiféle régi ékszert. A java része Tibetből jön. Egészen elképesztő dolgokhoz jutni fillérekért. 200 Rs-ért (600 Ft) hatalmas (8 cm átmérőjű), fánk alakú, lapos, égszínkék medál (talán türkiz lehet, de nem a törmelékből összeragasztott típus, hanem egy darab természetes kristály). Szintén hasonló áron 5cm átmérőjű, sárgás-zöldes kő. Elég szép, de nyilván valamilyen feldolgozási hulladékból készült, mert nem egységes a színe, és van benne egy nagyobb zárvány is. 3 db-ot 100 Rs-ért cápafog alakú, narancssárga kristály alakú valamik. Én medálnak szereztem be, az eladó tanácstalan volt korábbi szolgálatát illetően.

Külön fejezetet érdemel, és talán már korábban volt szó a dzi-nek nevezett tibeti gyöngyökről. Valahol azt olvastam, hogy üvegből készülnek, de nem egy agathe nevű féldrágakőből faragják őket. Kr. e. 3000 óta jönnek az indus völgyéből. Az igazi régi darabok borzalmas összegekért cserélnek gazdát. Amikor ilyet nézünk valahol, akkor minden alkalommal elmondják, a régiek nagyon drágák. Csakhogy itt is vonatkozik, a régieket nem az utcán adják el.

Az agathe meglehetősen kemény (simán és nyom nélkül karcolja az üveget), barnás narancssárga színű, fény felé fordítva enyhén átlátszó kristály. A dzit az agathéból faragják ki. A wikipedián megtalálható szócikk szerint a kifaragás, a fúrás és a felület előkészítése nehéz és bonyolult feladat. A dzi-k általában 3-8 cm közötti, enyhén hordó alakú, hosszúkás gyöngyök, mintával. Az agathét szódával fehéresre maratják, a mintát (ahol fehérnek kell maradnia) viasszal kimaszkolják (mint a batiknál), és a gyöngyöt cukros vízbe áztatják néhány hónapra. Amikor kellően megszívta magát a sziruppal, akkor kifőzik, amitől a cukor karamellizálódik, és a ki nem maszkolt rész mélybarna színűre változik. Láttam cikk-cakk, görög vonalakhoz hasonló és kis kör mintákat. Az utóbbiakat szemeknek hívják, és állítólag külön értéket képviselnek, 1-12 darab lehet egy dzin, a több jobb alapon.

Az utcán nem könnyű szép mintájú, ép gyöngyöket találni. A minta a legtöbb esetben nem egyenletes, a maratott rész hol mélyebb, hol alig karcolja a felszínt. Nekem speciel ezek is tetszettek, de igazán értékesnek csak a tökéleteshez közeliek minősülnek. Az áruk megint csak bekiáltás alapú, nem kell komolyan venni. Az első napokban mindig büszke voltam rá, hogy 1500-ról 1000-re sikerült letornázni az árat. A csuklómra kötött dzi-ről az árusok mindig látták, hogy érdekel, ezért rendszerint megtaláltak vele. Amikor azt mondtam, hogy 800-ért vettem, akkor azt mondták, hogy nagyon jó ár, és rendszerint 500 Rs körül jutattam újabbakhoz. Viszonylag többet vettem, ajándékozási célzattal. Egy darab van közöttük, amit meglehetősen szép és szabályos, kívül, viszont a lyuk oválisra kopott az idők során a zsinórtól. Tekintettel arra, hogy az agathe elég kemény, ez sok generációs hordást feltételez.

Minden árus tart dzi-t, de azt mondják, hogy a turisták nem tudják, hogy mi az. Én is csak véletlenül bukkantam rá egy antik boltban és kerestem utána, hogy mi lehet az.

A dzi-knek komoly varázserőt tulajdonítanak, egy tibeti ember soha nem válna meg a család dzi-jétől. Állítólag a régiek mostanában annyira értékessé váltak, hogy nem is hordják őket, hanem otthon tartják, és egy újjal próbálják átvészelni a mindennapokat.

A tibeti türkizekkel vigyázni kell. Legtöbb nem igazi kő, hanem a csiszolás megmunkálás során keletkezett port, törmeléket műgyanta ragasztóval összeragasztják, és azt árulják türkizként. Igazi türkizt nem is láttam piacokon. Olcsók, de annyit is érnek.

Textilek

----------- -

Nepál igazi textil nagyhatalom, és a turisták kedvéért a környező országok textil felhozatala is reprezentálja magát a Thammelben. A kashmir és a pashmina pulóverekről az előző bejegyzésben már volt szó. Nagyon finom kashmir sálakat, takarókat, kötött kabátokat lehet kapni, szó szerint fillérekért (persze alku után). A kedvencem a jakgyapjúnak nevezett nagyon színesre festett finom puha plédek. Először azt hittem, hogy ez is kifejezetten a külföldieknek kitalált termék, de Kathmanduban turisták nem járta részeiben is lelkesen felüti a fejét.

A nepáliaknak szóló textil üzletekben nincs olyan, hogy nincs. Az egyik üzletben százötven feletti árnyalatot számolgattam össze.

Mindenki kedvence a selyem. A Thammelben csak egy helyen láttam selyem üzletet, az Indra Chawk és a New Road között utcán több is van.

Új fajta őrület lehet a jak gyapjúból nemezelt tárgyak: cipők, táskák, sapkák, pénztárca, kitűző és miegymás. Közös jellemzőjük, hogy nagyon színesek és fillérekbe kerülnek (alku után).

Szőnyegek

---------- ------

Nagyon nagy elvárással vágtam neki az útnak a szőnyegek miatt. Reméltem, hogy valami igazán különlegeset és egyedülállót láthatok. Ez sajnos csak nagyon kis részben teljesült. Patanról olvastam, hogy a szőnyegkészítés fellegvára. Egyenesen úgy fogalmaztak, hogy a Patan a félelmetes mértékű szőnyegipar központja. Jó fél napos keresgéléssel nyomát sem találtam. De még annyira sem, hogy legalább egyetlen szőnyegüzletet meg tudtam volna nézni. Valaki a napokban azt mondta, hogy azért nem mert a szőnyegeket otthon készítik, és a munka nem látszik az utcáról. Ezt azonban kétkedve kell, hogy fogadjam, egyrészről, mert a munka monoton, nem igen lehet egyedül csinálni hosszú ideig, másrészről pedig akkor minden anyagból sokkal többet kéne tartani, ami szintén nem célszerű.

A Thammelben több szőnyeg üzletben is jártam, de egy kivételével nem voltak szimpatikusak az eladók. Ahol pedig sokat töltöttem viszonylag hamar fény derült a turpisságokra. Ami biztos, hogy a szőnyegek valószínűtlenül finomak. A Törökországban látott gyapjú szőnyegek centiméterenként 3 csomót tartalmaztak, azaz négyzet cm-enként kilencet. Mi a múlt nyáron egy ritka finomat vettünk Cappadokiában, annak 7x7, azaz 49 csomó van egy négyzet cm-ében.

Az itteni szőnyegek nem alacsonyodnak le erre a szintre. Itt minimum 8 csomó van egy cm-en, de nem ritka a 11-12 sem. Amikor az eladó kiteregette a szőnyeget mondta, hogy ezek eredeti kashmir, tiszta selyem szőnyegek. Elsőre látszott rajta, hogy sokkal több benne a gyapjú, ha egyáltalán van benne selyem. Ebből fakadt egy kis szóváltás, majd nagy dérrel-dúrral elvonult öngyújtóért, kihúzott és meggyújtott egy szálat, hogy na lám. És tényleg gyapjú volt. Biztos vagyok benne, hogy az ember a végletekig meg volt lepődve, nem csak megjátszotta a csodálkozást. Egyszerűen összetört és leült a sarokba. Kérdeztem az árát a szőnyegnek, az viszont a török árakhoz képest nagyon alacsony volt. Ha azt számoljuk, hogy egy török gyapjú szőnyeg egy millió csomója kb. kétezer euróba kerül (alku után), akkor könnyen kiszámolható, hogy azok a szőnyegek legalább 8-10 ezer dollárban kellett volna, hogy kerüljenek, e helyett a bekiáltási áruk 1500 dollár volt. Ezt az ellentmondást pedig csak úgy lehet feloldani, hogy a szőnyegek rendes csomózással (nem szövéssel), de géppel készülnek. Láttam több olyan szőnyeget, amiben 2-4 millió csomó volt.

Az eladó egy idő múlva feltámadt hamvaiból, és akkor kezdődött az igazi mulattság. A környező boltokba szétküldte az embereit, hogy hozzák ide a legjobbakat. És azért akadt szép bőven, csak utána kellett járniuk. A legdurvább egy centiméterenként 15 csomóval készült (tehát négyzet centiméterenként 225 csomót tartalmazó), már valóban selyem szőnyeg. Erről el lehetett hinni, hogy ember készítette (igaz azt nehezen, hogy az felnőtt volt), és valami csodálatos. A hátulján a kép már szinte tökéletes volt, a sötétebb részek mellet kis árnyékokkal. 90x153 centiméteres nagysága ellenére 3 millió csomó elkészítésével készült (gondolom vagy 11 hónap alatt), és a bekiáltási ára szinte hihetetlen 2.500 EUR volt. Őszintén sajnálom, hogy nem volt nálam ennyi pénz, egészen biztosan a háromszorosát éri Európában. A vicces, hogy a bemutató második hullámának elindulása után nem is akartak semmit eladni nekem, meg se kérdezték, hogy szeretnék-e venni,csak azt, hogy tetszik-e.




Hozzászólások a beszámolóhoz


Még nincs hozzászólás. Legyél Te az első, aki véleményt mond!