zecevo

karcsika (366) beszámolója
13631 megtekintés
szerkesztés alatt

Értékelés: 0*

Földrajzi elhelyezkedés, szállás: Zecevo

Téma: Kirándulás, Pokhara, Trekking, Túrázás

Utazás időpontja: 2011.03.04 - 2011.03.04


Reggel erősen tanácstalan voltam, hogy mi legyen. Az nagyjából világos, hogy Lumbinibe, Buddha születési helyére nem nagyon tudok lemenni ennyi idő alatt (ma péntek volt, vasárnap 4-kor megy a gép Kathmanduba, az út, ha minden rendben megy kb. 11 órát tart egy irányba, de nem valószínű, hogy rendben menne.) Pokharából kell kihozni, amit csak lehet. Van itt egy csomó ember, akik itt vannak heten óta, úúúúúúúgy ímáááádnak itt lenni, Biztos van valami oka.

Pokharának gyönyörű a fekvése. Egy hatalmas völgyben fekszik, minden oldalról hegyekkel harárolva, az Annapurna hegylánc közelében. A völgy alján egy nagyobbacska tó van, a tó partján fekszik a város üdülő övezete. Pokharát a fekvése és a hegyi túrázás (trekking) miatt keresik fel a legtöbben. Az Annapurrna Base Camp pl. 5-7 napostúra, végig az út során megfelelő fogadókkal és étkezési lehetőséggel.

A gest house tulajdonosa több, mint kedves, egy rövid kérdésre simán összeállított nekem egy háros napos programot. A mai napra azt javasolta, hogy menjek fel a World Peace Pagodához, a tó feletti hegy tetejére, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a tóra és Annapurna hegyláncára. A kávézóban ettem egy gyors reggelit az út előtt. Volt ott rgy svéd fickó (Hugh Laurie hasonmása), aki szintén oda készült. Nagyjából hasonló korú és hasonló fizikai állapotban lehet, megkérdeztem, hogy csatlakozhatom-e hozzá. Előtte biztos, ami biztos átirattam a repülő jegyemet két órával korábbra, hogy Kathmanduban még el tudjak menni a Nemzeti Múzeumba.

Elindultunk az úti könyv és az elbeszélések alapján a hegyre. Volt itt egy fiú, aki egy hétezeregynéhánszázas csúcsot szeretett volna megmászni, de visszafordultak a rossz idő miatt. Ő azt állította, hogy a hosszabb úton kb. 45 perc a csúcs, nem túl nehéz. Well. Nekem azért nem volt olyan egyszerű, és nagyon sok csúnyán megizzadt és ziláló emberrel találkoztunk út közben. Igaz a hegymászó fiúval is háromszor: kétszer fefellé ment, egyszer lefelé. Minden irányba futva, és azt mondta, hogy mióta elváltunk a gest house-ban már volt fent egyszer. Legalább mindig útba tudott igazítani, amikor eltévedés szélén álltunk.

Jó két órán mentünk a csúcsig. fent a csúcs alatt van egy új lodge, egy angol nő és a nepáli partnere építette. Egy nagyon keskeny gerinc élén áll az épület, mint két oldalán sok száz méteres szakadékkal és félelmetes kilátással egyik oldalon egy hatalmas medencére, a másik oldalon a tóra és jó időben az Annapurna láncra. Ma nem volt tiszta idő, nem lehetett látni a havas csúcsokat. A teljes hegylánc látszik egy 7900-as és egy 6900-es csúccsal (Annapurna II, és Fish Tail Peak).

Kicsit pihentünka csúcson, majd lejöttünk egy lépcsősoron, amit állítólag 15 perc alatt meg lehet járni. Hááát, nem szívesen próbálnám ki. Megérkezve a tó partjára egy csónakkal lehet átevezni a túsó partra.

A délután további részében borotválkozni menten egy borbélyhoz. Eredetileg csak egy borotválásról volt szó, de lett belőle egy hajvágás és egy masszázs is.

A guest house-ban találkoztam egy magyar lánnyal. Angliában élt építészként tíz évet, majd gondolt egyet, és úgy döntött, hogy inkább önkéntes munkásként angolt és rajzot fog tanítani Nepálban. Már ó ideje itt van, és úgy tűnik, hogy nagyon itt találta meg magát.


Hozzászólások a beszámolóhoz


Még nincs hozzászólás. Legyél Te az első, aki véleményt mond!