Swayambunath és Patan


karcsika (366) beszámolója
14576 megtekintés
szerkesztés alatt

Értékelés: 0*

Földrajzi elhelyezkedés, szállás: Nepál

Téma: Buddhista, Nepál, Templon

Utazás időpontja: 2011.03.01 - 2011.03.01


Reggel nagyon korán keltem, hogy egyrészről korán Swayambhunath-ba érjek, másrészről, hogy legyen idő végigjárni Potant is.

Swayambhunath egy buddhista templom - sztupa - kolostor együttes Kathmandu közepétől kb. 2 kn-re egy hegy tetején. Egy iszonyú lépcsősoron kell felmászni a platóra (nem igazán értem, hogy az idős hívek hogyan képesek abszolválni a feladatot, én rendesen leizzadtam bele.

Felérve a sztupához kicsit szusszantam egyet. Ez alatt odajött hozzán egy helyi hölgy, a korát nem sikerült megbecsülnöm, 25 és 40 között bármi lehetett. Nagyjából a mellemig sem ért. Amíg fent voltam a hegyen árnyékként követett és folyamatosan beszélt hozzám, valamelyik helyi nyelven - részleteket sem sikerült megérteni belőle - és néha, amikor úgy gondolta, hogy nem azt teszem, amit kéne megfogta a könyökömet és elvezetgetett.

A szupától lejőve taxit fogtam. Magamban elhatároztam, hogy mennyit fizetek. A taxist megkérdeztem, hogy mennyiért visz el. Ugyanazt az összeget mondta, mondtam, hogy OK, erre úgy meglepődött, hogy hirtelen nem tudta, hogy minek kell történnie. Ezek szerint legalább dupla árat fizettem (mondjuk így is csak kb. 900 Ft-ba került a 10 km körüli utazás.)

A Kathmandu-völgyben a XVI.-XVIII. században három város virágzott, Kathmandu, Patan és Bhaktapur. Korábban mindhárom ugyanahhoz az országhoz tartozott, de egy örökösödési vita folytán három részre szakadt a királyság, és külön városállamként működtek tovább. Mindhárom bevételeit a Kínát Indiával összekötő, és a Himaláján itt áthaladó kereskedőút kiszolgállása adta. Ennek a szolgáltanak révén hasonlóan gazdagok lehettek, mint a Észak-Itália kereskedővárosai, és a gazdagságuk egy részét kultúrára, építészetre, infrastruktúrára költötték.

Két nappal ezelőtt elragadtatásomnak adtam hangot Katmandu Durbar (palota) terének kapcsán. Ma egy ennél még erősebb meglepetés ért. Patan Durbar tere ha lehet még grandiózusabb, kifinomultamm és magával ragadóbb. Messze nincs annyi templom a téren, mint Kathmanduban, viszont amik vannak jobb állapotúak és több építészeti stílust képviselnek. A Kathmandui képeken sokat látott nawari pagodák mellett található két dél-indiai stílusú, tornyos palota szerű temlom is, ezek közül az egyik a legfinomabbak között számon tartott ilyen épület. A patani Durbar téren csak 8 temlom van a kathmandui 37-tel szemben, de azok olyan szép rendben és arányokkal épültek, hogy szerintem bájukkal ellensúlyozákk a kathmandui tér templomainak számbeli fölényét. Beszéljenek a képek.

Kicsit nehézkessé teszi Ázsiában a megértést a szokatlan ábrázolási mód, főleg az ismeretlen jelrendszer. A hindu mitológiában három férfi főisten van (Brahma, Shiva és Visnu), mindegyiknek van felesége (női oldala), és Shivának és feleségének Parvatinak két fia van, az elefánt fejű Ganesha és Kumar. Minden további panteoni szereplő az ő megjelenésük, inkarnációjuk, alakjuk. Viszont ilyen rengeteg van: csak Vishnunak 10 inkarnációja van, mint például Rama herceg a Ramajanaból, vagy Krisna. Shiva nem ölt emberi alakor, de ezer neve van, hasonló számú megjelenésel. Vannak jó, és vannak félelmetes alakok. Megfelelő leírás nélkül valószínűleg lehetetlen eligazodni a szobrok, ábrázolások között. És csodák csodája a Patanban egy teljes múzeumot szenteltek annak, hogy az eligazodást segítsék, mindent gyönyörűen leírva és magyarázó ábrákkal ellátva (vigyorogtam rajta, hogy a nepáliul nincsenek is meg a feliratok, lehet, hogy a helyieknek annyira természetes mindez). Két órás gyorstalpaló képzés kezdő nepáli utazóknak.

A múzeum tematikusan végigveszi Shivát és családját, valamint Visnut, Nepálban a legfontosabb isteneket. Innem megtudhattam, hogy ha egy képen megjelenik a Garuda, a félig oroszlán félig sas teremtmény, akkor annak a képnek, szobornak köze van Visnuhoz, mert Visnut mindig a Garuda hordozza. A köze van azt jelenti, hogy ha nem is Visnu az közvetlenül, de valamelyik megjelenését ábrázolják. Hasonló módon a három ágú szigony, a kétfenekű dob és a félhold mindig Shivára utál. Visnu attributumai a csiga, egy kardra emlékezető fegyver és a korong. (Csak érdekesség képpen, a patani királyi trón alján, az ülés alatt a Garuda van - a király úgy ült a trónon, mintha a Garuda hátán szállna -, mert a patani uralkodót hagyományosan Visnu inkarnációjnak tekintették.

Ugynannak az istennek lehet jó és félelmetes megjelenése. Az ábrázolásokon a jóságos alakok mindig nyugodtak. Kénylemesen ülnek, vagy egy helyben állnak (ritkán). A félelmetes megjelenések valamilyen dinamikus mozgást végeznek: táncolnak, rugasztott térddel állnak. Dimanikus mozgásra utal, ha az egyik lába az istennek nics a földön. A félelmetes alaknak gyakori jelzője a kígyó, és a koponyákból, fejekből készült nyaklánc, öv.

A hindu és Buddhista isteneket igen gyakran ábrázolják sok fejjel és sok kézzel. Ez nem arra utal, hogy az istenségnek valóban rengeteg végtagja lenne, hanem arra szolgál, hogy az összes fontos jellemzőjét kényelmesen ábrázolni lehessen. Pl. Visnunak négy fontos attribútuma van, ahhoz, hogy ez kényelmesen tartani tudja négy kézre minimálisan szükség van. Ganeshának a fő jellemzője az édességes bödönkéje, ennek a tartásáhozn elegendő a két kéz, de ha kardja is van, és a holdat is a kezében tartja, akkor simán lehet négy, hat vagy még több keze.

Csak érdekesség képpen: hogyan tett szert Ganesha elefánt fejre? Ganesha tehát Shiva és Parvati fia. Egyszer Shiva visszért egy hosszú útrólés dühében levágta időközben felcseperedett fia fejét, akit nem ismert meg. Hogy mi váltotta ki Shiva haragját, arra két variációt hallottam, olvastam: az egyik szerint Shiva Parvati ágyban egy idegen, fiatal férfit talált, aki nem volt más, mint Ganesha, kettejük fia. A másik szerint Parvati állította az ajtó elé Ganeshát, hogy ne engedjen be senkit, amíg alszik. Parvati persze követelte vissza gyermekét, ezt pedig csak Shiva csak úgy tudta teljesíteni, hogy az első teremtménynek, akivel találkozik a fejét illesztette Ganesha nyakára, és az történetesen egy elefántvolt. Ganesha egyébként az egyik legtöbbet megjelenített isten, rengeteg saját temploma, szentélye van, de gyakran megjelenik Parvati és Shiva (vagy megjelenéseik) ábrázolásán is.

Ganesha egyébként színes egyéniség. A bal kezében szinte mindig egy edényke van édességgel, elefánt feje mellett ez az egyik legfontosabb ismertetője. Nagyon szereti a cukrot. Az egyik agyara le van törve, állítólag magának törte le, feldobta az égre, és abból lett a hold. Mintegy megtestesítve az egérkés-elefántos vicceket egy egér hátán utazik. A feladata, hogy akadályokat gördítsen, és ha úgy adja kedve, akkor el is hárítsa őket. Nepálban nagyon gyakra imádkoznak hozzá, millió szentélye van. Szinte kötelező segítségét kérni és megajándékozni hosszabb utazás, üzlet, építkezés, de minden bonyolultabb, kockázatot rejtő tevékenység előtt.

Patan állítólag a tibeti szőnyegipar központja. Rengeteget kerestem, hogy a nyomára bukkanjak, de nem sikerült. Kicsit lelombozva jöttem vissza Kathmanduba. Elkészytettem az úti tervet a maradék egy hétre: holnap elmegyek Bakthapurba, a Kathmandu-völgy harmadik városállamána, ott alszom, és utána azonnak a repülőtérre megyek és elrepülök Pokharába.Csak vasárnap esete jövök vissza, hétfőn csak lógatom a lábamat, bevásárolok, kicsit még kiélvezem, hogy Nepálban lehetek, és kedden reggel irány a repülőtér és haza.


Hozzászólások a beszámolóhoz


Még nincs hozzászólás. Legyél Te az első, aki véleményt mond!