Bandipur, utazás Kathmanduba


karcsika (366) beszámolója
17565 megtekintés
szerkesztés alatt

Értékelés: 0*

Földrajzi elhelyezkedés, szállás: Nepál

Téma: Bandipur, Utazás

Utazás időpontja: 2011.02.26 - 2011.02.26


Bandipur egy gyönyörű XVIII. századtól épült város, a valamikor Indiát Kínával összekötő kereskedelmi út mentén. Innen van a város kiemelkedő építészete. A várost a Kathmandu-völgyet is lakó newari nép építette. A városka magasan fent van a hegyoldalban, a hegyeken kilalakított teraszokkal körülvéve. A város főutcája a valamikor jobb napokat látott piac, jobbról és balról három-négy szintes kereskedő házakkal szegélyezve. Most a kéreskedő házak többségében alul étterem-kávézó, felül vendégszobák vannak. A piac felső végén van egy templom és egy XVII. században épült könyvtár, nagyon szép faragott ablakkeretekkel. Bandipur egyéb látnivalói könnyen feltérképezhetőek, nem is igazi látnivalók, inkább mindennapi "használati eszközök", amik a kereskedelemből adódó gazdagság miatt a szokásosnál lényegesen mívesebbre készültek, mint egy fürdőhely, szentélyek, pihenőhely egy hegy tetején.

Bandipur igazi fesői helyen fekszik hegyektől övezve. A város északi része egy sok száz méteres függőleges szakadékban végződik, a szakadék széléről gyönyörű kilátással a nagyon messze kanyargó folyóra, rizsföldekre, erdőkre.

A kilátást csak az zavarja meg, hogy most, a tél végén minden száraz. A lombhullató erdőkön nincs levél, teraszokon nincs növény, minden kicsit barna. Nyilván nem ez a legjobb időszak a Nepálba utazásra. Már látszik, hogy hamarosan itt vegetáiós időszakeleje: egyes fákon a rügyfakadás előtt megjelentek a virágok. Roppant látványosaka hatalmas, kopasz fák két ökölnyi égőpiros virágokkal.

Bandipurban akivel csak beszéltem mindenki földművelő. Lehet, hogy csak nincs összehasonlítási alapom, de úgy tűnik, hogy mindenki unatkozik, és várja, hogy végre kelljen valamit csinálni. A teraszok java részén már felszántották a földet (valaki azt mondt, hogy a teraszokon mustárt, rizset és kukoricát termelnek főleg). Nincs igazán mit tenni, az emberek ülnek a ház előtt és próbálják elütni az időt.

Ami szintén furcsa, hogy rengeteg gyerek van az utcán. Mintha minden gyerek ott lenne. Kicsit nehéz megállapítania korukat, de nem hiszem, hogy csak iskola előtti korúak lennének. Az utcák úgy néznek ki, mint egy általános iskola udvara a nagyszünetben. Kérdezgettem, hogy miért nincsenek az iskolában, de nem mondta meg senki.

Egy óra felé indultam el Bandipurból katmanduba. Megint 40 rupia volt a jeep a hegyről az első városba, utána buszra szálltam Kathmandu felé. 450 rupia lett a viteldíj a végállomásig.

A buszon, hasonlóan, mint Indonéziában dobhártya repesztésig üvölt a zene. Elvileg 110 km az út, azt mondták, hogy 3 óra alatt meg is tesszük. Majdnem sikerült, de a végülis négy órás menetidőt megfejeltük két óra egy helyben állással. Jó korom sötétben értem Kathmanduba. A Nepáliak kedvességére jellemző, hogy a buszmenedzser (aki a jegyet szedi, és utasokat toboroz) végigkérdezett a buszon mindenkit, hogy hol szeretne leszállni. Én a Thamel városrészt mondtam, ezért kiraktak a legközelebbi pontosn, még azt is megmondták, hogy mennyibe kerül majd a taxi. (persze a taxis pont a dupláját mondta, de még így sem adta ki egy budapesti BKV jegy árát). Remek szállást sikerült tlaálni 10 USD-ért. Holnap irány Kathmandu


Hozzászólások a beszámolóhoz


Még nincs hozzászólás. Legyél Te az első, aki véleményt mond!